A luki-tűz (Dakota Fire Hole)

Az Interneten megismert Dakota indián tűzgyújtási módot teszteltem, több alkalommal is. Az Indiánok nem voltak teljesen hülyék, érdekes és ötletes dolognak tartom ezt a technikát, érdemes vele foglalkozni párt sort.

Ez gyakorlatilag egy hobókályha, aminek a rendszerét már ismertem, többféle méretben is rendszeresen használom. Mindkettő működési elve a “kéményhatás” elvén alapszik. A tüzelőanyag egy csőben helyezkedik el, és mivel a csőben a hő hatására áramlik a levegő felfelé, a tüzelőanyag alulról folyamatosan kapja az oxigént így nagyon kedvezőek az égés feltételei. Ez a hobókályha működési elve.

Az általam “lukitűz”-re magyarosított nevű rendszer esetén, ugyanez az elv, azzal a különbséggel, hogy nem fémcsövet használunk, hanem a kéményt a földbe ássuk bele. Ezáltal a rendszer sokkal zártabb lesz, ami számos tulajdonság megváltozását jelenti. Mivel a lukban nincs oxigén, nem égne a tűz, oldalról, újabb lukak ásásával kell biztosítani a levegőbeáramlást.

Alapvetően egy nagyon egyszerűen elkészíthető és könnyen kezelhető, jól használható technika, nincs benne semmi különös ördöngősség. A siker titka a megfelelő oxigénellátottság. Tehát, megfelelő méretű levegőztető lukat kell készítenünk. A tapasztalataim alapján, még ha több munkával is jár, jobban működő rendszert és egyenletesebb égést eredményez, ha több levegőztető lukat vágunk (legalább kettőt). A levegőztető lukak körben helyezkednek el a tűz luk körül. A levegőztető lukak akár le is fedhetőek vastagabb ágakkal, ezek nem akadályozzák a levegő beáramlását, de jobban használatba vehetővé teszik a tűz körüli területet.

A tűz luk méretei: kb. 20cm-es átmérő és kb. 30-40cm-es mélység.

A levegőztető luk(ak) körben helyezkednek el a tűzlukkal megegyező  mélységgel és olyan átmérővel, amit kényelmesen ki tudunk ásni (tehát az is kb. 20-25cm). A levegőztető lukak legalsó pontján össze kell a lukakat kötni, vagyis alagutat kell fúrni a tűzlukba. Az összekötő alagutak legyenek elég szélesek, hogy a levegő megfelelő mennyiségben tudjon áramolni rajtuk keresztül. Lehetőleg nagyobb keresztmetszetűnek kell lenniük összességében, mint a tűz luk. A levegőztető lukak mérete és elhelyezkedése azért is fontos, mert néhány órai tüzelés után, az emelkedő hamu szint miatt, lassan leszűkülnek, majd elzáródnak a levegőzető lukak. Érdemes ezért magasabb levegőztető lukakat készíteni. Az egyes levegőztető lukak átömlő nyílása lehet különböző magasságokban is. A tűzluk lehet kicsit mélyebb, mint az első levegőztető nyílás alsó szintje.

A lukak a talaj fajtájától függőn, viszonylag könnyen elkészíthetőek, megfelelő szerszám birtokában. Ez lehet kisméretű ásó, vagy akár egy megfelelő ásóbot (azzal nyilván nehezebb). Én egy széles fejű bozótvágót használtam erre a célra, ami, amúgy is egy nagyon kellemes szerszám, az egyik kedvencem, sok mindenre használható (kés, balta, ásó, lapát, sütőfelület, stb. stb.), bátran ajánlom mindenkinek, Brazil gyártmány, TRAMONTINA márkájú, a legszélesebb fejű, nem drága, jó minőségű. Lásd: a képeken).

A tűz különösen jól használható mindenféle edényes főzésre, forralásra. Elsősorban nyári használatra jó, amikor nem akarunk feltétlenül melegedni is a tűz mellett (sőt, esetleg még kellemetlen is lenne a melege). Én diszkoszban készítettem rajta az ételt és boton is sütöttünk. A tűz mellé vastagabb ágdarabokból épített “máglya” formájú kerítés, nagyon jól szabályozhatóvá tette a diszkosz magasságát. A diszkosz fülén keresztbe dugtam egy hosszabb ágat és azzal támasztottam fel a diszkoszt a különböző magasságúra épített kerítésre. De, nyársbotos sütésnél is nagyon kényelmes támasztókat jelentenek a körbe rakott fák.

Lehet a kiásott földből is “falat” építeni körbe a luk köré (megfelelően stabil talaj esetén).

Az ilyen kisméretű luknál elég kicsi a használható felület, csak néhány fő tud kényelmesen boton sütni, bár a hő a teljes keresztmetszeten elég egyenletesen árad a lukban lévő parázsból, így szépen lehet rajta sütni. Nagyobb méretű luk esetén értelemszerűen növelni kell a levegőztető nyílások méretét is.

Nagyobb méretű lukkal még nem próbálkoztam. Arra is gondoltam, hogy a luk szájához körbe lehetne köveket rakni (esetleg egy kicsit beásva), amik, ha átmelegszenek, kellemesen sugározzák oldalra is a meleget (és persze támasztéknak is használhatóak). Persze nem olyan kövekből, amik szétrobbanhatnak a hő hatására.

Igazából, egy – másfél óra után lesz fantasztikus a luk, addigra kellően átforrósodik a talaj és sok parázs gyűlik össze. Ekkor már olyan hő áramlik ki, hogy 30cm-es magasságban már nem lehet a kezünket megtartani.

Megtapasztalhattam az előnyeit, mert az egyik alkalommal viharos erejű szélben sütögettem rajta, egy magasan száraz fűvel borított területen, ahol ilyen időben, másfajta tüzet semmiképpen sem lehetett volna gyújtani.

A lukitűz előnyei:

Nem látható annyira a fénye

Jól lehet rajta ételt készíteni

Fatakarékos

Kisebb gallyakkal is könnyen fűthető

Könnyű kezelni

Gyorsan készít parazsat

Koncentráltan adja le a hőt, az nem terjed szét oldalra

Erős szélben is tökéletesen működik

Gyorsan eloltható

Jól eltüntethető a nyoma

A lukitűz hátrányai:

Csak alkalmas terepen (ásható talajban) készíthető el

Szerszámigényes a kialakítása (ásó, lapát, megfelelő ásásra alkalmas bozótvágó kés)

Idő-, és munkaigényes a lukak elkészítése

Melegedésre kevésbé alkalmas (nem sugároz oldalra hőt)

Kevesebb ember tudja használni (kicsi)

Nem annyira látványos (nem lehet a lángokat bámulni)

Folyamatosan, hosszú időn keresztül nem használható (mert a hamu szint emelkedésével, elzáródnak a levegőztető lukak)

További kísérleteket fogok még ezzel folytatni, különböző talajokban és méretekben.

fotók itt

(Hasonló támájú írás: tűzgyújtás szikravetővel)

írta: tűzőrző

Ilonavolgyapartman.hu